Forrás: 24.hu

A hangoskönyvek népszerűek, a gyártásuk mégsem jó üzlet. Az állam a kétezres évek elejéig vállalta magára a feladatot, aztán elapadtak a források. Egy látássérült fiatalembernek 2017-ben elege lett abból, hogy nem juthat friss irodalomhoz. Felhívására rögtön egy legenda leszármazottja jelentkezett.

Évekkel ezelőtt láttam egy dokumentumfilmet Kubáról. Egy szivargyár hatalmas csarnokában mindenféle korú emberek ültek a padokon, férfiak és nők hosszú asztalok mellett, a plafonról lelógó ventilátorok alatt kézzel szivarokat sodortak. Nem a combjaikon, az asztalokon. A csarnok egyik végében egy hídszerű emelvény magasodott a munkások feje fölé. A közepén, egy íróasztalnál idős, ősz bajszú férfi ült egy viharvert mikrofon előtt, és egy könyvet olvasott fel. A narrátor elmagyarázta, hogy az idős férfinak az a feladata, hogy regények felolvasásával enyhítsen a szivarsodrók munkájának monotonitásán. Azonnal akartam a munkáját: ő volt a szivargyár legnépszerűbb dolgozója, aki egész nap olvashat, aztán pedig alighanem a világ legfantasztikusabb szivarjaival lazít a karib-tengeri naplementében. Kár, hogy Kuba a világ túlfelén van, és a romantikus képzetekkel ellentétben a saját polgárai többségének nem képes tisztességes életkörülményeket biztosítani.

Mindenesetre ez az emlék ébredt fel bennem nemrég, amikor egy reggeli rádióműsort hallgatva arra kaptam fel a fejem, hogy bárkiből lehet felolvasó.

Cikk tovább olvasása >>>>>>>>>