Karl-Ove Knausgård hatkötetes megaprojektjét, a Harcomat a harmadik kötet óta van szerencsém fordítani (az első kettőt Petrikovics Edit magyarította). Az eddig megjelent öt kötet összesen 2500 oldalt tett ki, de a hatodik önmagában is több mint 1100 oldalra rúg. Hiába a vékony papír, tekintélyes mű ez, terjedelmét és jelentőségét tekintve is. Számos északi nyelvből szerezhettem már fordítói tapasztalatot, sokféle műfajban és témában, de ez a regényfolyam nyilvánvalóan minden eddigi munkámtól eltér. A műfordító folyamatosan elemzi önmagát és munkáját, de a Harcom esetében erre még több réteg telepszik: a szövegben alaposan elmélyülve önkéntelenül is górcső alá veszi saját múltját, kapcsolatait, különböző életszerepeit, főleg, ha nagyjából egyidős a szerzővel, és számos ponton tud vele azonosulni.

Kétrészes naplómban munkám néhány műhelytitkát szeretném megosztani, illetve olyan, a fordítással kapcsolatban felmerülő kérdéseket, amelyek a Harcom olvasói számára is gondolatébresztők lehetnek.

(tovább a blogra)