A Momo című történet egy németországi nyaralás során került a látókörömbe, mikor városnézés közben megláttam egy kis furcsa szobrot. Mivel korábban már olvastam egy német írótól az Emil és a detektívek című regényt, ami nagyon tetszett, így a Momo, akiről a szobrot formázták, felkeltette az érdeklődésemet. 

Ekkor utánanéztem és megtudtam, hogy az írója, Michael Ende itt élt München. Műveinek kiadott példányszáma már évekkel ezelőtt elérte a 15 milliót, amiből közel a felét a Momo című meseregénye tette ki. A történet olyan sikert aratott, hogy filmet is készítettek belőle, amit a német mozik játszottak először.

A címszereplő Momonak, a regény során számos szórakoztató és krimiszerű kalandban van része. Ez még attól válik izgalmasabbá, hogy az egész történet egy fantáziavilág nagyvárosában játszódik valahol Olaszországban.

Ennek a történetnek sok komoly mondanivalója, üzenete van ugyanúgy, mint a Kis herceg című könyvnek. 

A történet rávilágít, hogy a mindennapjaink csak egy versenyfutás az idővel, ahol igazából sosem lehetünk győztesek. Ennek ellenére képesek vagyunk másnap ugyanúgy a rajthoz állni, és egy újabb szakaszt lefutni az életünkből.

Mindeközben az ember a saját idejéért felelős. Tőlünk függ, hogy beleszürkülünk-e a világba. 

Számomra ez a történet, ahogy ez az idézet is azt mondja: „az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz az életük.”

A legtöbb bölcsességet és útmutatást az időn kívüli, bölcs teknőstől, a kedvenc karakteremtől, Kassiopeiától kaphatunk, aki jelzi számomra: az út a problémák megoldásához bennem van.

A könyv ezen kívül arról is szól, hogy a mai világban a szülők és a gyerekek egyre távolabb kerülnek egymástól. A körülöttünk lévő felhalmozott tárgyak és játékok felesleges helyet foglalnak el életünkben. Ezt a helyet a szülőkkel való minőségi időtöltésnek, a kölcsönös tiszteletnek és odafigyelésnek kellene elfoglalnia. 

Sajnos ma már igazán aktuális az a tény, hogy a szülői szeretetet és gondoskodást az ajándékba kapott játék értékével és mennyiségével mérik. 

Ez a szülőkre is nagyon nagy nyomást helyez, hiszen próbálják a gyerekeiket jól szeretni, de sokan nem tudják hogyan is kellene. 

A szülők éppen ezzel az idővel folytatott versenyben vesznek részt, hogy ne tagadjanak meg semmit a gyermeküktől, pedig a legegyszerűbb dolgokkal is boldoggá lehet őket tenni.

A könyv erre hívja fel az olvasó figyelmét:

„Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. „

A  Momot mindenkinek csak ajánlani tudom, akár gyerek, akár felnőtt - gyermekként mese, felnőttként pedig nagy igazság ez a történet. Hiszen elgondolkodtat és felhívja a figyelmet arra, hogy igazán élni, örülni az időnek csakis a jelen pillanatban lehetséges. 

Az ajánlót K. Olivér készítette.