Colleen Hoover: Ugly love (Csúf szerelem)

Az utóbbi időkben felkapottnak éreztem a Colleen Hoover regényeket. Egyből érdekelt, miért imádja a szereplőket az összes olvasó, de ugyanakkor utál is párat. Elkezdtek érdekelni a szereplők. Mi olyat tudtak felmutatni, ami egyesek gondolkodásmódját és világnézetét megváltoztatta? Ezek a szókimondó – gyönyörű, egyben fájdalmas – címek milyen történetet rejtegetnek maguk mögött?

Csúf szerelem. A szerelem nem mindig szép. Sokan a szerelemre egy mámorító érzésként gondolnak, de ez a mámor átcsap egy idő után valami csúffá, valami olyanná, ami már közel sem szép. Mi lehet a szerelem után? Mi rondíthat el annyira egy szerelmet, hogy aztán csúfnak nevezzük?

A könyv két fő szereplője Tate és Miles. Útjukat Tate bátyja, Miles munkatársa, Corbin keresztezi. Közel sincs szerelem eleinte, de a kölcsönös testi vonzalom tagadhatatlan. Tate lassan ismeri be magának, de beleszeretett a fiúba. Lassan közeledett felé. Az első csókjuktól Tate véglegesen beleszeretett Milesba. Kapcsolatukba szabályokat állítottak fel: Ne kérdezz a múltról. Ne várj semmit a jövőtől.

Kicsúszik a kezükből az irányítás. Tate többet akar, mint alakalmi együttlét, tudni akarja, mi a múlt, ami miatt nincs jövő.

Eközben mi, olvasók megismerhetjük Miles múltját, de csak fejezetről fejezetre, így csak a mű legvégén tudunk választ adni saját kérdéseinkre. 

Miért nem akar Miles közös jövőt? Ki az a Rachel? Miért vett csúf fordulatot a szerelmük? Miért nem tudja emiatt szeretni Tate-et? Mi lehetett az, ami miatt egy férfi úgy dönt nem éli meg újra a szerelem fájdalmas, olykor gyönyörű pillanatait?

Tate küzd. Az egyetlen, ami maradt neki, az a remény. A remény, hogy a fiú újra tud szeretni. A remény, hogy megismerheti a múltját. A remény, hogy felépíthet vele egy közös jövőt. És a remény kettőjük szerelmére.

A borítóra ránézve nem is gondolnánk, hogy Miles múltját tükrözi. Árnyalatai is többnyire sötétek, de a tetején a fény utat tör magának a vízben. A borító párhuzamban áll a történetükkel: Miles életét az esemény óta sötétség borítja, majd Tate berobban, szeretetével megvilágítja Miles haldokló érzelmeit.

Ezért is szeretem a Colleen Hoover könyveket. Itt lehet borító alapján ítélni. Ahogy ránézünk, kérdések vetülnek elénk, és hirtelen filozofálni kezdünk. A színek élénksége, a betűk árnyalatai, végül a jelképek (esetünkben a légbuborékok) milyen üzenetet akarnak nekünk átadni?

Azok a buborékok valaki utolsó lélegzetvétele, vagy valaki, aki a felszín felé küzdi magát?

Készítette: Gréta