Miért szeretem a könyveket, vagy épp mit nyújt nekem az olvasás öröme? Vagy épp miért szeretek könyvtárba járni? Hát ezekre a kérdésekre most mind választ adok.

Ebben a nagy rohanó világban nincs időnk a másikkal egy jót beszélgetni vagy épp megosztani az éppen aktuális kedvenc könyvünk tartalmát, de még az is lehet, hogy sokaknak olvasni sincs idejük. Mikor belépek a könyvtár ajtaján megszűnik ez a kapkodó, nyüzsgő világ. Csak én vagyok és a sok szép, érdekes könyv a nyugalom szigetén. Ilyenkor érzem magamat teljesen felszabadultnak. A kezembe veszem az éppen aktuális nagy kedvencemet, teljesen kizárom a külvilágot és már neki is látok az olvasásának. Mikor egy jó könyv van a kezembe sikerül teljesen kikapcsolnom. És az a sok izgalmas történet, amit olvasok... mindig bővül az ismeretem. Hogy milyen könyveket érdemes olvasni középiskolásként? A kötelezőket mindenképp már csak a jó osztályzatok miatt is.

Azon kívül amik engem igazán megfognak, és ajánlom a korosztályom számára, azok a történelmi jellegű könyvek. Elsősorban felkészítenek az életre, de rengeteg múltbéli ismeretet is hozhat számunkra. Egyik kedvenc idézetem: 

"A történelem mindig megismétli önmagát."

Ez a legtöbb esetben nem jelent sok jót... de tanulságos is tud lenni. És elképesztő párhuzamokat von maga körül. Ezzel is kapcsolatos a két kedvenc és tanulságos könyvem, amit itt be szeretnék most mutatni.

Pár mondatban a szerzőről:

Fábián Janka: Eredeti neve: Mezei Johanna. 1973. január 21-én született Vácon. Majd később Budapesten és Balatonfüreden is élt. Érettségit követően a Miskolci egyetem angol és történelem szakos hallgatója volt. Majd később az Eötvös Loránd Tudományegyetem francia szakára is járt. Pályafutását angol-francia nyelvtanárként és fordítóként is folytatta. Megjelent műveinek száma: 13 regény. Amelyek nagy sikert arattak. 

Íme a regényei:

Cholera-napló:

Ahogy most is, úgy 190 évvel ezelőtt is járvány pusztít Magyarországon. 1931-ben begyűrűzött Magyarországra a kolerajárvány, ahogy 2019-ben a koronavírus járvány is. Máris megjelenik a kedvenc idézetem illetve láthatóak a párhuzamok is. A 190 évvel ezelőtti történet főszereplője a 18 éves Gruber Georgina. Aki a Budai Várban elbújva az édesapja cukrászműhelye fölötti lakásukban próbálja átvészelni a karantén szülte nehéz hónapokat. Ahogyan mi is próbáltuk a covid-19 okozta karantén átvészelni. Emellett mindkét esetben meg kell küzdeni az embereknek a halálos vírus okozta pánikkal, rémülettel, korlátozásokkal, járványellenesekkel, az álhírekkel, a gyógymódokkal kapcsolatban. És persze magával a rengeteg áldozattal. 

Noha és nem utolsó sorban az újságokban, az interneten olvasható rengeteg esetszámmal is harcot kell vívni a mai embereknek. Miközben régen Georginának és a családjának mindezt bezárva, teljesen elszigetelve a külvilágtól, hírek nélkül kellett kibírniuk, és akár szorongva a fertőzés veszélyeitől is. 

És hogy mi lett Georginával és családjával? Ha felkeltettem érdeklődésedet hát olvasd el, mert olvasni mindig kikapcsolódás. Az már viszont egy másik kérdés hogy mi lesz a mai pusztító járvánnyal. Erre a kérdésre még várni kell... 

Számomra a másik fontos és tanulságos regénye az:

Árvízi napló:

Alig pár évvel a pusztító kolerajárvány után újabb pusztító csapás éri a világot. Ahogy a múltban is úgy a jelenben is...

A múltban 1938 tavaszán mindennél nagyobb árvíz gyűrűzött be a városban. Pedig ekkorra már kezdett helyreállni a gazdaság. A párhuzam szintén folytatódik a jelenben is kezdett volna helyreállni a gazdaság, ekkor bekövetkezett az egyik legrosszabb forgatókönyv az orosz-ukrán háború... Előzményeiben nem foglalnék most állást, pár év múlva a történelem könyvekben úgyis olvasható lesz.

Ahogy már említettem az olvasás jó, felszabadító és kikapcsoló dolog. Ajánlom mindenkinek. Na, de kanyarodjunk vissza a régmúlt eseményeihez: Az árvíznek már hónapokkal ezelőtt lehetett látni szörnyű bekövetkezését, ám a lakosok mit sem törődtek vele, csak az alap védekezéseket vezették be, amiknek meg is lett a következménye. Miszerint március 13-án éjjel rájuk zúdult a tengerré duzzadt Duna vize. Az előzőleg említett regényből már ismerhetjük Gruber Vilmát, persze csak az, aki elolvasta. Aki már nem kamasz korát éli, hanem bájos fiatal nővé vált a természeti katasztrófa idején. Aki kénytelen volt nővére házában meghúzni magát, mert az otthonától nem messze történt a katasztrófa. Az ő szemléletén keresztül mutatja be az írónő az "árvízi hajós" névre hallgató Wesselényi Miklóst. Aki vakmerően a veszéllyel nem törődve segít a katasztrófában bajbajutottakon. De több ismert ember is segítő kezet nyújt, például Landerer Lajos is. Szintén visszakanyarodva a párhuzamokhoz és az ismétlődő történelemhez az Ukrajnából érkező menekülteknek segíts te is, ha teheted.

Jó dolog kapni, de még jobb adni...

A tragédia is hasonló végkimenetelt vett, a házak mindkét esetben a földdel váltak egyenlővé, vagy lakhatatlanná váltak, több ezer ember vesztette el az otthonát. Egy ilyen mértékű veszteség után vajon merre tovább?

Fábián Janka további regényei választ adhatnak a kérdésre. Olvassátok bátran. Ez a két könyv azzal szembesíti az olvasót, hogy mennyire törékeny az élet és mennyire kiszolgáltatott lehet az ember egy tragédia után. Ennek ellenére mindig meg lehet találni a kiutat és a megoldást. Az ember egy pillanat alatt elveszítheti az addig jól megszokott kis töretlen életét és mindennapjait, de tudnak egymásba kapaszkodni, és reményt adni a másiknak. Ez a regény eléggé elgondolkodtat és rádöbbent arra, hogy mi is az igazán fontos az életben. Az emberek, akik szeretnek minket, vagy a minket körülvevő sok felesleges holmi, kacat...

 Írta: Márton