Victoria Aveyard – Red Queen (Vörös királynő)
Victoria Aveyard 1990. július 27-én született az Egyesült Államokban. Az írónőt a legtöbben a Red Queen, azaz Vörös királynő című könyvsorozatáról ismerhetjük. Akik elolvasták, A párválasztó és Az éhezők viadala trilógiák ötvözeteként jellemzik. Ez a gyűjtemény négy fő- és kettő kiegészítőkötetből áll. Alapkönyvei sorrendben a Vörös királynő, az Üvegkard, a Király ketrece és a Háború vihara című mű. A két másik irodalmi alkotás a Cruel Crown illetve a Broken Throne elnevezést kapta. Ezek magyarul még nem jelentek meg, emellett még az sem biztos, hogy ez egyáltalán meg fog történni. A Cruel Crown a sorozathoz tartozó, azon kívülálló öt novella közül kettőt foglal össze (Queen’s Song, Steel Scars). A Broken Throne viszont mind az öt novellát tartalmazza (az előző kettőn kívül World Behind, Iron Heart és Firelight). A gyűjtemény többféle módon olvasható. Ez lehet vagy a kiadás éve szerinti, vagy kronologikus, időrend szerinti olvasás. A négy alapkötet sorrendje mindkét esetben ugyanaz, csupán abban különböznek egymástól ezek a választási lehetőségek, hogy a kiegészítőnovellák-nem a kollekció (Cruel Crown, Broken Throne)-, hol helyezkednek el a fő könyvek között. Ezt viszont nem kötelező betartani, ha a novellák nélkül szeretnénk élvezni a történetet négy könyven át, vagy helyettük inkább a gyűjteményeket vásároltuk meg.
A Vörös királynő című könyvet elsősorban azért rendeltem meg, mert több személytől is hallottam, hogy mennyire jó, izgalmas és mennyire szeretik. Másodsorban pedig a borítója tetszett meg, ez alapján hoztam meg a végső döntést. Én általában az irodalmi alkotások vásárlásakor ezeket is figyelembe veszem. Lehetséges, hogy ez egy rossz szokás, de ha a könyvborító annyira nem tetszik, nem is biztos, hogy megnézem miről is szól valójában a mű. Őszintén, először sokat haboztam a beszerzése miatt, ugyanis egy disztópikus-fantasy műfajú, fiatal felnőtteknek szóló kötetről van szó. Nem tudtam, hogy lekötne-e eléggé a könyv stílusa, ám végül még is adtam neki egy esélyt. És mennyire jól tettem!
A Vörös királynő egy kettéosztott világról szól. Ez a kétfelé ágazás pedig vér alapján történt. Ezüstök és Vörösök. Így nevezték őket. A Vörösök szegények, elnyomottak voltak, az Ezüstök szolgálatába kellett állniuk, vagy egy adott év után katonának a hadseregbe, és háborúba menniük, ahonnan nem sokan tértek vissza. Az Ezüstöknek viszont mindenük megvolt, ők uralkodtak, elnyomták a Vörösöket, gazdagok alkották a csoportjukat, és méghozzá harcosok is voltak, akik mindannyian különféle természetfeletti erővel rendelkeztek. A könyvekben huszonnégy ilyen ismert képességet ismerhetünk meg. Közéjük tartoznak például a suttogók, a melákok, a zöldszívűek, a telkiek, a nimfák, a kőbőrűek, a fürgék, az eltörlők és a magnetronok is. Ezek alapján sorolják különböző házakba őket, mégpedig ebből következtetni lehet, hogy az azonos erővel rendelkező Ezüstök kerülnek azonos házakba.
Személy szerint ez lett az egyik kedvenc könyvem, alig tudtam lerakni a kezemből, amint elkezdtem olvasni. Nem nagyon szeretem a háborús típusú műveket, először azt gondoltam ebben is sok olyan jelenet lesz, ami emiatt nem tetszene, de megkönnyebbültem miközben böngésztem a betűket, hogy tévedtem. Egy-két helyen találkoztam csak vele, de annyi viszont kellett bele, hogy egész legyen a történet, és mindent megértsünk benne. Az írónő stílusa annyira megfogott, ahogy fogalmaz, leírja a dolgokat, minden olyan érdekessé válik, sőt a képzeletem is szabadjára tudtam benne engedni. Viszont a fordulatok azok, amikre nem számítanak sokan. Ebbe én is beleestem, és az a bizonyos fejezet után már mindent megkérdőjeleztem, ami eddig történt.
A Vörös királynőt azoknak ajánlom, akik legalább elmúltak tizenöt évesek, és kíváncsiak egy olyan történetre, ami két különböző rangú/vérű világról és a köztük lévő ellentétekről szól.
Készítette: Kamilla
