A nagy pénzrablás c. filmet többen is ajánlották.

A fenti videót Milán készítette.

Az alábbi ajánlót pedig Renáta küldte.

A szöveg nagyon sokat elárul a történetből, ezért  csak akkor olvasd tovább, ha ez nem zavar.   

A nagy pénzrablás különösen egyedi a sorozatok között. Ritkán találunk egy zseni módjára megírt forgatókönyvből megszületett sorozatot, amely nem csupán a váratlan fordulataival magaslik ki, de humoros és kellemes nyelvezetével képes úgy meglepni nézőit, hogy azok az első rész megnézése után szinte rögtön rajongókká válnak. Képtelenek vagyunk megszakítani a történetet, melyből megtudhatjuk, hogyan kell egy bonyolult, de tűpontos tervvel 128 óra leforgása alatt közel egymilliárd euróval meglógni.

„A nagy pénzrablás” című spanyol sorozat eredetileg egy limitált minisorozatként jelent meg, amit két részre szedtek. Az első rész kilenc, a második pedig hat epizódból állt, ezek átlagos hossza kb. 70 perc volt. A nyugati közönség azonban már jobban megszokta a 40-50 perces részeket, így amikor a Netflix megvette a sorozatot, átcímezte” (a „La Casa de Papelről” a „Money Heistre”) annak érdekében, hogy „jobban eladható legyen” és a részeket is szétszedte, egyes jeleneteket pedig máshova is helyezett, így az ő verziójukban a sorozat első két évada 22 részből áll. 

A történet szerint a magányos „zsenink”, az úgynevezett Professzor gyerekkora óta tervezi, hogy kirabolja a Spanyol Királyi Pénzverdét, ezzel megbosszulva édesapja halálát. 5 hónapig él együtt mindenkitől elzárva a kiválasztott, mindenre elszánt nyolc városnevű rablóval név szerint Moszkvával, Berlinnel, Denverrel, Tokióval, Nairobival, Oslóval, Helsinkivel és Rióval, kidolgozva a tökéletes pénzrablás tervét, felkészülve minden előforduló eshetőségre és apró hibára. Mindenki titkolja a személyazonosságát, nevét és múltját, azonban szép is lenne ha minden tökéletesen a terv szerint haladna és szinte mindenki vét valami hibát. Ahogy telik az idő a pénzverdében, úgy fokozódik a feszültség és a stressz a szereplőinkben ami egyre több bonyodalmat, belső viszályt és problémát okoz.

Az ember nehezen bírja megállni, hogy ne nézzen „csak még egy részt”, főleg, hogy gyakorlatilag a negyedik részben már végrehajtották a bűntényt és rengeteg törvényt megszegtek, ki tudja mi lesz még a maradék 18 részben. A rablás tervezéséről ugyan kapunk pillanatokat, de ezek viszonylag rövid és lényegretörő beszúrások voltak, amik így nem voltak unalmasak és nem hátráltatták a jelen történéseit. És bizony a maradék 18 részben is mindig történt valami új és izgalmas fordulat, amikre sosem számítottunk. 

Kitérnék még a színészekre és az általuk megformált karakterekre is: egytől egyig mindegyikük dicséretet érdemel, kiemelkedő és színes egyéniségekkel rendelkeznek, a mai kor összes személyiségtípusa tetten érhető bennük. Találkozunk a nárcisztikus és rendkívül önző belső vezetővel, Berlinnel, aki a túszokkal foglalkozott és aki az én személyes kedvencem volt. A másik fontos szereplő a Professzor, aki kintről irányította a többieket és aki a nyomozókkal tárgyalt, az egész rablás értelmi szerzője. Ott van még Tokió, az igazi spanyol, forróvérű lány, aki a fegyverekkel nagyon jól bánt, viszont a döntéseivel már kevésbé. Mindenki okkal volt ott és volt valami feladata: Nairobi a pénznyomtatásért, Rio a biztonsági rendszer kiiktatásáért, míg Moszkva a szökéshez szükséges alagút kiásásáért volt felelős. Érdekes, hogy a legtöbb rabló mennyire szerethető karakter a hibáikkal együtt, ez már önmagában érdekes perspektívát adott a sorozatnak, mert nehéz volt eldönteni, hogy kik a jók és kik a rosszak. Félre kellett dobnunk az előítéleteinket, egyszerűen képtelenség volt kijelenteni, hogy „ezek a bűnözők” rosszfiúk lennének, a rendőrség pedig a „jófiúk”, akik szolgálják és védik a közt. Titokban természetesen mindenki a rablóknak és a kibontakozó szerelmeknek szurkolt.

A Professzor a betegsége miatt gyermekkorától fogva nagyon visszahúzódó és magányos ember volt, és az idejét arra szentelte, hogy önmagát képezze. Rengeteget olvasott és rendkívül művelt és tájékozott volt, értett a politikához, művészetekhez, a zenéhez, a joghoz, a tudományokhoz, de főként a pszichológiához. Személyiségét illetően egy nagyon kedves és megnyerő, igazi öltönyös úriember, épp ezért minden korosztály azonosulni tud vele. A csapat többi tagja nagyon tisztelte őt, a fiataloknak példát mutatott, az időseknek reményt adott.

Azt mindenesetre kiemelném, hogy a „A nagy pénzrablás” rendkívül sokat foglalkozik a férfi-női szerepkörökkel. Tokió narrátori szerepe is abból a szempontból fontos, mert egy női karaktert tesz meg az egyik fő karakternek. A harmadik évadban például szó van arról is, hogy egy nő miért ne lehetne ugyanolyan értékű bűnöző, mint egy férfi, miért asszociálunk egyből a „bűnöző” szóról a férfiakra.

A rablók közül a közönség kedvenc Berlin alakítása volt a legzseniálisabb, a színésznek olyan karaktert kellett játszania, aki remek színészként bármilyen szerepet a magáévá tud tenni, ő az akcióvezér. Könnyen manipulál másokat, ezért időnként nehéz volt dönteni az ő karakteréről. Megállapíthatatlan marad a tény, hogy Berlin képes-e felmérni minden tettének a következményeit, és úgy teszi meg őket, vagy tényleg képtelen felelősséget vállalni. Egy félelmet nem ismerő egyénnel van dolgunk, „akinek minden mindegy”, hiszen egy halálos betegség miatt csak pár hónapja van hátra az életből. Berlin gyakorlatilag egy példakép is lehetne: élvezi az életet, kihasznál mindent, mindenkit és mindig boldog.

Nairobitól elvették a fiát és az a nagy álma, hogy ha sikeresen végrehajtják az akciót, visszaszerzi őt. Rio remek példája annak, amikor a szülők túl nagy szabadságot biztosítanak a gyereküknek, aki ezáltal úgy érzi, nem támogatják őt és nem kíváncsiak rá. Rio ez elől a számítógépes játékokba menekült, mert ott figyeltek rá és elismerték, ez azonban mégsem ugyanaz, mintha az emberre a szülei figyelnek fel, ezért menekült a bűnözésbe is. Egy ilyen nagy volumenű rablással sikerül kikövetelnie magának a szülők figyelmét, ezáltal viszont ő az egyik leggyengébb láncszem a csapatból, mégiscsak egy 19 éves fiúról beszélünk. 

Amiatt is sikerülhetett a Professzor tervét megvalósítani, mert minden előforduló lehetőségre sokkal hamarabb felkészült, mint azok, akik akkor találkoznak először az épp megoldandó szituációval. A megadás lehetősége egy percnyi ideig sem volt a terve része. Moszkva és Denver nagyszerű apa-fia párost alkotnak, és annak ellenére, hogy csak 22 részen keresztül ismerhetjük meg őket, kijut nekik minden, és ezt olyan ügyesen adagolták a készítők, hogy mégsem érezzük túlzásnak. Van önfeláldozás, ami magával hozza a fiú gyűlöletét az apa iránt, majd nagy kibékülés, árulás, titkolózás és egy vallomás. 

A rendőrfelügyelő, Raquel élete, pontosabban a boldogságának bemutatása érintett meg a legjobban az összes szerep közül, sok jó- és rosszfiú kerül hozzánk közel, értjük meg indítékait, azonban Raquel lett a legvégére számomra a legfontosabb szereplő a Prof. mellett, és nem azért, mert a bűn üldözése a munkaköre. Drukkoltam neki, hogy találja meg a nagy szerelmét, azt, amire vágyott. Megfigyelhető az a testi-lelki felfrissüléssel járó, életébe tökéletesen beleillő és önmagát kiegészítő társ megjelenése, aki nem más mint a ...

Nekem különösen tetszett a sorozatban, hogy egy olyan kérdést sem tudok feltenni, amire ne adtak volna választ. Például, hogy miért kellett egy görényt bevinni a bankba, vagy hogy a Professzor miért öltözött bohócnak, hogy bejusson egy kórházba. Ennyire részletes és kidolgozott sztorit nagyon régen láttam. Minden jelenetnek és beszélgetésnek jelentősége volt, mégsem éreztem fárasztónak vagy bonyolultnak a történetet. Minden szereplő joggal viselkedett úgy ahogy, a múltjukból adódóan.

A sorozat több társadalmi és morális kérdéssel is foglalkozik, mint egy családtag vagy szerelmünk elvesztése és az ezzel járó gyász, a rendőrség kegyetlensége és korruptsága vagy a nemi különbségek. Ezek által nagyon sok tanulságot le tudunk szűrni, de legfőképp azt, hogy próbáljunk előítélet nélkül tekinteni másokra és a tetteik alapján megítélni őket.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy velem együtt több millió ember várja az 5. évadot, ahol minden szereplő sorsa eldől. És remélem addigra te is csatlakozol „A nagy pénzrablás” rajongók táborához.