Majdnem híres
Az utóbbi időben, ami a digitális oktatás kezdetét jelenti, rengeteget kezdtem el filmekkel, a filmes világgal foglalkozni. Mit is mondhatnék, nagyon megfogott. Számomra egy film olyan élményt nem tud átadni, mint egy könyv, ha csak a terjedelmüket nézzük. Persze sokakról hallok, akiknek ez hasonló időintervallumot ölel fel, amikor egy négyszáz oldalas könyv és egy két és fél órás film, nagyjából ugyanannyi időt jelent. Ezzel felsoroltam az egyetlen dolgot, amit negatívumot jelent nekem egy filmmel szemben, hogy nem élvezhetem olyan sok ideig, mint egy 400 oldalas regényt esetleg.
Sok filmen, köztük a kötelezőkön is túl vagyok, amikre szokás mondani, hogy az alapműveltség része. Épp ezért nem választottam egy olyan remekművet, mint a Kutyaszorítóban, mert onnan semmit nem tudnék ajánlani, mindenki tudja milyen alkotásról beszélünk.
Az én választásom nem másra, mint a Majdnem híresre esett. A film 2000-ben készült amerikai vígjáték-dráma. A filmben egy ma is meghatározó színésznő is játszik, egy tinédzser szerepében, akit Kate Hudson alakít. Penny Lane a filmtörténet egyik legmeghatározóbb múzsája.
A film cselekményét részletezem pár mondatban, minél kevesebb kulcsinformáció elárulásával, hogy az esetleges olvasómat felcsigázzam.
A film alapjaiban tinédzserekről szól. Az elején egy 15 éves fiúval találkozunk, aki a rockzene megszállottja és kisebb újságoknak ír zenei kritikákat. A bonyodalom akkor indul el, amikor a Stillwater nevű zenekarral megy turnéra és a világhírű magazintól a Rolling Stone-tól kap telefonhívást, hogy írhatna a turnéról.
Ezzel a pár sorommal lehet most sok embert elriasztottam, hogy nem rajonganak a 70-es évekért, sem a rockért, sem ezért a világért. Ezt kiküszöböli a zseniális rendezés, amit az 1 éve tartó intenzív filmes utamban, sehol sem láttam. A témáért én sem rajongtam különösen, egyenesen hidegen hagyott. Azonban az első tíz perc után abbahagyhatatlanná vált a film. Olyan miliőbe csöppenünk, amihez kézzel-lábbal ragaszkodunk, és ebből a világból kilépni nem akarunk és reménykedünk, hogy csak még, még egy picit legyen hosszabb a film.
A filmet megérteni egyszerű, tehát nem egy összetett filmről beszélünk és én akár fiatalabbaknak is ajánlom. A film mindenesetre 16 éves kor fölött élvezhető, elvégre a főszereplők többsége is korabeli, de egy unalmas kedd estét is remekül el lehet ütni ezzel a filmmel, amiből később több órás beszélgetések is kerekedhetnek, hogy mindenki elmondja saját meglátásait és a véleményét a filmről.
Írta: Albert
