Üvegtrón sorozat: avagy a könyvsorozat, amely sorról sorra belopta magát a szívembe

(spoiler mentes ajánlás)

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi az a dolog, ami mindig van nálam, a válaszom egyszerű: egy könyv. Beszélhetünk akár e-könyvekről vagy nyomtatottakról, egy darab biztos ott lapul a táskám alján.

Büszkén elmondhatom magamról, hogy egy igazi könyvmoly vagyok, amikor olvasok, az idő csak úgy elrepül mellettem, miközben én egy teljesen másik világban találom magam. Napok, órák is elegendőek, hogy kivégezzek egy jó könyvet. Nem teljesen emlékszem, hogy mikor vettem kezembe először Sarah J. Maas talán leghíresebb regényét, de a könyv elvarázsolt, úgy, mint még más soha és teljesen magával rántott az olvasás csodálatos birodalmába, és azóta sem szabadultam onnét.

Az igazat megvallva, a tavalyi karantén kezdetekor kaptam rá újra az olvasásra, egy jó két éves kihagyás után és a nyáron engem is utolért az írónő könyveinek befolyása: Talán mondhatom azt, hogy a YA fantasy vagyis „fiatal felnőttek”-nek íródott fantázia regények között az Sarah J. Maas regényei meglehetősen népszerűek, mind Magyarországon, mind nemzetközileg. Habár az első kiadott könyvsorozata az Üvegtrón, számomra nem volt vonzó annyira a könyv története, így először a Tüskék és Rózsák Udvara sorozatát vettem először kezembe, amit nem is bántam meg. Rettentően beleszerettem az írói stílusába és persze a karakterekbe is, ezután, pedig már nem is volt kérdés, hogy bele fogok kezdeni az Üvegtrónba is. Amit meg is tettem, de csak egy fél évvel később.

Az első részét a sorozatnak megvettem még a nyár végén, viszont nem álltam neki, bármennyi jót is hallottam róla közösségi média felületein. Még mindig féltem attól, hogy nem fog tetszeni, illetve a könyvek vastagsága és mennyisége is megrémisztett. Aztán neki láttam az olvasásának, és, habár még csak most merültem bele az utolsó könyvbe, már teljesen elvarázsolt.

Az első rész egy hamupipőke feldolgozásnak indult, amiből valami hatalmas, izgalmas, szívfacsaróan fantasztikus dolgot hozott ki SJM. A könyv központjában egy Celaena Sardothien nevű lány áll, aki nevezetesen a királyság leghíresebb orgyilkosa, mindössze 18 évesen. A történet úgy indul, hogy miután Celaena eltöltött egy évet az Adarlani birodalom egyik legvégzetesebb rabszolgabányájában, a lányt az adarlani király felkéri a kiemelkedő tehetsége miatt, hogy legyen a bajnoka a király egyik kegyetlen és halálos versenyén. Ha a lány nyer, visszakapja a szabadságát. A sztori haladtával megismerjük Chaol Westfallt, a királyi testőrség bátor és hűséges kapitányát és Dorian Havilliardot, a koronaherceget és Nehemia Ytgert is, a szomszédos birodalom, Eyllwe hercegnőjét is, aki a lány barátnőjévé és szövetségesévé vált. A lány Doriannal szoros barátságot fűz, míg Chaolhoz romantikus érzéseket kezd el táplálni, a kezdeti ellenségeskedéseik ellenére. A lány végigküzdi a tornát, szövetségeseket és ellenségeket is szerez, miközben, olyan kíméletlen igazságokat fedez fel a kastélyban és a múltban egyaránt, amik az egész világra befolyással lehetnek. A második rész szorosan egybefonódik az elsővel, itt még több titok kerül felszínre; köztük Celaena ködös múltjára és származására is, emellett számos összeesküvést szőnek, vagy éppen lepleznek le a birodalomban, és eget rengető felfedezéseket tesznek Caelana és barátai.

A harmadik könyvben, előző könyvek karaktereinek útjai különválnak, viszont továbbra is végig tudjuk követni a kalandjaikat. A harmadik részben újabb és izgalmasabb szereplők és tájak mutatkoznak be. Elkísérjük Celaena-t Wedlynbe a tündérek birodalmába, ahol megismerkedik a hatalmas erejű tündérkirálynővel és annak a kis csapatával. Köztük találkozunk Rowan Whitetorn herceggel és Lorcan Salvaterre-vel, a világ legerősebb tündérharcosaival. Celaena Rowannal köt lassan barátságot, együtt gyógyulnak saját fájdalmaikból, traumáikból. Látjuk Celaena belső harcait önmagával és azt, ahogy végre megpróbálja elfogadni igazi énjét, a tündérherceg segítségével. Ezen kívül bemutatja nekünk Feketecsőrű Manont és a boszorkánykörök életébe is betekintést nyerünk. Ez idő alatt Adarlanban Chaol és Dorian saját útjukat járják, bonyodalmakba kerülnek és egyre több zűrös és veszélyes dolog lát napvilágot az egyre közeledő háborúról.

A negyedik és ötödik rész, amik az én személyes kedvenc részeim, összehozza a karaktereket, szédületes és meghökkentő akció jelenetek tartalmaz. Illetve újabb és még megrázóbb titkokra is fény derül; az írónő mindig tartogat valamit a tarsolyában! Még több karaktert sorakoztat fel; köztük Nesryn Faliqot és Elide Lochant, Elide és a már említett Lorcan is megkapja saját cselekményszálát. Az ötödik könyv szívtépő jelenettel zárul, ami még több kérdést vet fel nem csak a szereplők, hanem az olvasók körében is.

Míg az első öt rész a megszokott kontinenseken, Erilea-ban és Wedlyn-ben és környezetben játszódik, addig a hatodik rész elkalauzolja az könyvmolyokat a déli kontinensre. A könyv középpontjában Chaol Westfall, mellette Nesryn Faliq újdonsült testőrparancsnok és Yrene Towers, a tehetséges gyógyító áll. Míg a könyv stílusa hasonló az sorozat előző részeihez, addig a hangulata teljesen különböző és egyfajta felüdülést ad. Ez lenne a remény és a gyógyulás könyve.

Az utolsó, egyben hetedik rész a legmegrendítőbb, a legvéresebb és legérzelmesebb is. Itt végre beteljesednek a szereplők sorsai, megvívják a harcot a gonosz ellen, és a céljuk a háború túlélése.

Számomra az első és a második rész nem volt annyira megnyerő, nem igazán tudtam megkedvelni a karaktereket, kivéve talán Celaena-t és Chaolt és a történet kezdetét is furcsának találtam. Viszont, ezekből sem hiányzott az izgalom és az akció, és mivel imádom a könyv sorozatot, ezért ezeket a könyveket is bármikor újra tudnám olvasni, de azért nem ezek a legszeretettebb részek számomra. Bár, az ismerőseim közül néhánynak ezek a kedvenc részei és a szereplők is hamar belopták magukat a szívükbe. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy a vélemény szubjektív, ahány olvasó annyi álláspont és észrevétel.

A sorozatba a harmadik rész során szerettem bele. Itt találkoztam először a kedvenc szereplőimmel, és a könyv nem csak a történetet viszi tovább, hanem belemerül az emberi szív és lélek mélyébe. A főszereplők együtt birkóznak meg a nehézségekkel és segítik egymást a lelki és mentális gyógyuláshoz vezető úton. Szembe néznek saját magukkal és az ellenséggel is egyaránt. Ez a könyv nagyon sok mindent tanított nekem és éreztetett velem. Valamint itt indultak be igazán csak az események, amik már előrevetítették és megmutatták, hogy valami sokkal nagyobbról van szó a történetben, mint csupán egy orgyilkoslány kalandjairól.

A negyedik könyv során egyre közelebb kerültünk az igazsághoz, olyan dolgokat tudtunk meg, amik láttán, csak tátottam a számat. A karakterek egyszer egymás ellen fordultak és kezdték kimutatni a foguk fehérjét, ami időnként borzalmasan viccesre sikerült, köszönhetően az írónő humorának, így a számra számtalanszor nagy mosoly ült ki.

Az ötödik könyv is hasonlóan hatott rám, és végre kaptam az egyik kedvenc szereplőm (Lorcan) szemszögéből is részeket, amiknek rettenetesen örültem, mert így végre jobban megismerhettük őt és a motivációját is. Tudni kell, hogy az írónő rengeteg szereplőt sorakozatott fel a könyvekben, így elég nehéz kiigazodni a történéseken és főleg a neveken. Szerencsére nekem ez a mai napig nem okoz gondot, én inkább lassú olvasó vagyok, szeretem megérteni, átlátni és persze elképzelni azt, amit éppen olvasok, de akad olyan barátom is, akinek nehezen sikerült kibogozni, hogy ki kicsoda. A mű összehozta az összes fontosabb szereplőt és keresztezte azoknak útjait, emellett hozzáadta a varázslatos szerelmi szálakat, amikre mindannyian vártunk már. Egyértelműen itt sem maradhatott ki a főszereplőnő zseniális gondolkodása és a megnyerően őrületes és lenyűgöző személyének tovább gondolása. A vége kimondhatatlanul szomorú és fájó fordulattal zárul, aminek az olvasását nem bírtam ki sírás nélkül.

Továbbá ott van az a hatodik könyv, aminek elég nehezen álltam neki, mert egy teljesen másik kontinensen játszódik, a megszokott és szeretett karaktereim nélkül, Chaol Westfall főszereplésével, aki a sorozat ezen pontjára igen megosztó figura lett. Majd elkezdtem a könyvet és magával ragadott. Az új birodalom, a más környezet, a friss karakterek és kész voltam. Teljesen elkábított. Igaz, hogy izgatottan vártam, hogy újra olvashassak a régi jellemekről, de a kezdeti bizonytalanság ellenére belebolondultam. Imádtam az izgalmas intrikákat, a lebilincselő kalandokat és a szereplők fejlődését. Odáig voltam az új karakterekért és helyszínekért és a történetszálért. Újra megszerettem Chaolt és átéltem vele és a társaival a nehézségeiket, utazásaikat. Ez a könyv lett volna remény és gyógyítás könyve és az is volt, természetesen az elmulaszthatatlan fordulópontok nélkül. Élveztem a történet olvasását és végig úgy éreztem magam, mintha én is a történet szereplője voltam volna.

Az utolsó kötetről már most el tudom mondani, a könyv felénél se tartva, hogy igazán mesés és végre elérkezünk a fő eseményekhez, amikhez a karakterek eseménydús kalandjaik és fájdalmas szenvedéseik vezettek. Hiszen még nem tudom a végkimenetelét a sztorinak, így csak reménykedni tudok a boldog befejezésben, bár az írónőt ismerve előbb kereszttűzbe állítja a szíveinkhez kedves karaktereket és csak utána kapják meg a megfelelő lezárásukat.

Azonban, meg kell említeni, a könyvsorozat előzménykönyvét is ami Celaena Sardothien öt fontosabb kalandját öleli fel. A könyvet még a hatodik könyve elolvasása előtt ajánlom. Üdítően kellemes és csavaros történeteket foglal magába, megismertet minket új karakterekkel és olyanokat is jobban megismertet velünk, akikről eddig kevesebbet tudtunk.

Az Üvegtrón sorozat egy igen csak fontos helyett foglal el a szívemben. Nemcsak a történet és szereplők, az apró mozzanatok, idézetek miatt, amik oly sok mindent jelentenek nekem és még sok olvasónak. Hanem legfőképpen az utolsó könyvben lévő, írónő által írt ajánlás miatt is. Ami így szól: A szüleimnek, akik megtanítottak hinni abban, hogy lányok is megmenthetik a világot.

Ami olyan sok erőt ad a mindennapokhoz és az élet élvezéséhez, ami megtanította, hogy a lányok mindenre képesek és még többre is képesek, mint a fiúk, ami megtanított kiállni magamért. Megtanított, hogy hogyan fogadjam el önmagam és hogyan legyek a legjobb önmagam, megtanított, hogy milyen fontos is a család. Megmutatta, hogy milyen is az igaz szerelem és a barátság. Minden nap, amikor rágondolok, erőt veszek és emelt fővel vállalom az újabb és újabb csatát önmagam és a világ ellen.

Írta: Vivien

Ha kedvet kaptál az olvasáshoz, könyvtárunkban megtalálod a sorozat tagjait: