Madeline Miller: Kirké

Már gyermekkorom óta érdekel a görög mitológia. Talán azért fogott meg annyira, mert a fantasztikus elemek emlékeztettek a tündérmesékben látott varázslatokra. Ámulattal hallgattam a szépséges istennőkről, erős és hősies félistenekről és a mindenféle gonosz szörnyetegekről szóló mítoszokat. Aztán ahogy cseperedtem, kezdtem rájönni, hogy a görög mítoszok nem igazán gyerekeknek íródtak…

Kezdtem meglátni a „mesék” mögötti sötét valóságot, ami tele volt az istenek ármánykodásával, kicsinyességével, féltékenységével, bosszúszomjukkal és még nem is említettem az olykor vérfertőzésekből született hősöket. De ezek ellenére is élek halok a görög mítoszokért.

Ezért örültem annyira mikor tavaly év végén ajándékba kaptam ezt a könyvet. Mivel 9.-es voltam, abban az évben vettük irodalomból Homérosz Odüsszeia című eposzát.

És hogy miért fontos ez a mű? Hát azért, mert a bemutatni kívánt könyv az Odüsszeiából ismert Kirké istennő életét dolgozza fel születésétől egészen az előbb említett eposz történetének a végéig.

A történet Kirké születésével kezdődik, aki a napisten Héliosz leánya. Születése viszont nem hoz akkora örömöt édesapja életébe. Ugyanis Kirké nem rendelkezett a nimfákra jellemző szépséggel, sem a napisten ivadékaira illő aranyló kinézettel. Legszembetűnőbb hibája a sárga szeme és furcsa vékony már-már rikácsolásra emlékeztető hangja volt. Emiatt a könyvben többször csúfolják sólyomnak.

A történet elején viszonylag gyorsan folynak, az események.

Kirké találkozik apja egyik termében az éppen akkor leláncolt Prométheusszal.

Megszületnek Kirké testvérei, találkozik első szerelmével Glaukosszal a halásszal, aki elhagyja Szkülláért ezért Kirké tengeri szörnyeteggé változtatja. Emiatt száműzik őt Aiaié szigetére. A többi pedig már történelem.

 Először is a helyszíneket szeretném megemlíteni.

Az első legfontosabb helyszín az Héliosz palotája, amit fekete obszidiánból és opálból építettek. Számomra ez egy kicsit furcsa volt, hogy a napisten palotája miért sötét, fekete termekből épül fel. Bár a könyv említette, hogy Héliosz direkt építtette feketére, mert igy mikor átsétál a termeken fénye beragyogja a sötét falakat. De nekem ahányszor eszembe jut Héliosz palotája mindig egy fehér aranyozott már-már giccses épület jut az eszembe, szerintem ez a kastély inkább Hadészhoz az alvilág istenéhez illik.

Másik fontos helyszín az Aiaié szigete, ami viszont tökéletes leírást kapott. Olvasás közben szinte láttam magam előtt a sziget babérligetét, az erdőt, a tengerpartot, Kirké házát az oroszlánokkal és a vaddisznókkal. Teljesen úgy éreztem magam, mintha én is azon a csöppnyi, de békés szigeten lennék.

 A történet

Bár a történet nagyon eseménydúsan indul, de valahogy a közepe felé hogy is mondjam „begyepesedett”. Kirkét száműzték a szigetre ahol varázslónővé válik, viszik hozzá a büntetésben lévő nimfákat, néha felbukkan Hermész, de úgy istenigazából nem történik semmi majdnem két fejezeten keresztül.

Ez a rész őszintén egy kicsit elvette a kedvem a mű további olvasásától.

De amint tovább olvastam a művet kellemesen csalódtam.

Kirké ellátogat Kréta szigetére, hogy világra segítse a Minótauroszt, Találkozik Daidalosszal a kézműves mesterrel, visszatérése után megjelenik Odüsszeusz. Távozása után megszületik a gyermeke így a könyv végéig mindig történik valami.

 Kirké a főszereplő

Szerintem ekkora karakterfejlődést még sosem láttam, mint ami Kirkével történik a könyvben. A történet elején lévő naiv, bizonytalan, könnyen megbántható és átverhető lányból lett egy magabiztos erős varázslónő, akit lehetetlen megtéveszteni, és aki sokkal többre vitte, mint azok, akik átverték és bántották.

Összegzésben kaptam egy csodálatos élettörténetet (ha nevezhetem így), Izgalmas történetszálat, ami bár egyszer lesüllyedt, de újra képes volt felemelkedni, és egy csodálatos karakterfejlődést, amelyet ritkán látni egy egyrészes könyvben. A szereplők személyisége kidolgozott, még ha csak egy-egy fejezetben is szerepel bizonyos szereplő. Külön segített a könyv végén lévő karakterlexikon, igy könnyebb volt kiigazodni a szereplőkön és nem belekeveredni a nevekbe.

Írta: Fanni

Ha kedvet kaptál a könyv elolvasásához, könyvtárunkban megtalálod: