Az olasz életérzés két filmklasszikuson keresztül

    Két olasz filmet szeretnék figyelmükbe/figyelmetekbe ajánlani, amelyeket az utóbbi időben néztem meg. Bár a filmek alapvetően felnőtteknek készültek, a gyerekek vannak a középpontban, így szerintem a fiataloknak is érdemes megnézniük. Legfőképpen azoknak ajánlanám, akiket érdekel az olasz kultúra, életérzés.

 Nem félek - Io non ho paura

    A történet, amit a film elmesél egy kis dél-olaszországi faluban játszódik a nyolcvanasévek végén. A sztorit Michele, egy tíz éves kisfiú szemszögéből ismerjük meg. A film 2003-ban Niccoló Ammaniti, olasz író könyve alapján készült, rendezője Gabriel Salvatores.

    Michele egy nap a barátaival elmegy egy elhagyatott házhoz, kishúga is követi őket. Már hazafele tartanak a kóborlásból, amikor vissza kell szaladnia, mert ottfelejtette húga szemüvegét a háznál. Ekkor iszonytató felfedezést tesz, rátalál a pincében Filippora. Annyira megrémül, hogy azonnal elrohan, és el sem meri mondani társainak, kit/mit talált. Megismerjük szüleit és szegénységüket és Michele vívódását, hogy mit kezdjen a titkával. Vissza-visszatér a pincéhez, legyőzve félelmét és igyekszik segíteni Filippon. Bátran, találékonyan próbál megtenni mindent a fiú életben maradásáért, és szépen lassan összebarátkoznak. Egy este a tévéből értesül arról, hogy akit megtalált, az valójában egy elrabolt kisfiú, és az emberrablók váltságdíjat követelnek érte. Mindeközben otthon is furcsa dolgok történnek. Így két titokkal kell egyszerre megbirkóznia. Hiába próbál mindent megtenni Filippoért a történet tragikus véget ér.

    A film bemutatja, hogy mire képesek elkeseredettségükben, nyomorukban az emberek, és miként éli meg egy kisfiú a körülötte zajló eseményeket. Lelkileg nagyon nyomasztja, és eleinte meg is rémiszti Filippo este. Ezt a lelki vívódást, a gyermeki lét tisztaságát, a félelem arcait mutatja be a film. Bár a mai pörgős filmekhez képest kicsit lassúnak tűnhet a történetvezetés, a film tempója azonban nagyon jól illeszkedik a hangulatvilágához.

Az élet szép - La vita é bella

    Az 1997-ben bemutatott drámát Roberto Benigni rendezte. A film témája romantikus, ugyanakkor feldolgozza a 20. századi olasz történelem egy jelentős időszakát, a két világháború közötti és a második világháború eseményeit követhetjük az egyszerű emberek sorsán keresztül.

    A film elején megismerjük Guidot, aki egy barátjával egy olasz kisvárosba megy, a nagybátyjához. Út közben lerobban a kocsijuk, és ennek a véletlennek a köszönhetően találkozik a „hercegnő”-vel, akibe beleszeret. Dora kezének elnyeréséhez sok humoros kalandot vállal Guido, de végül sikerrel jár. Már ebben megmutatkozik a rendező, Benigni igazi  arca. A film következő részei évekkel később játszódnak. Dora és Guido összeházasodtak és lett egy fiuk is Giosué. Ám egyre több helyen kezdenek megjelenni az antiszemitizmus jelei. A kisfiú születésnapján elhurcolják őket egy koncentrációs táborba. Dora nem zsidó, de mivel nagyon szereti őket ő is felszáll a vonatra. A táborban különválasztják őket. Giosué nem tudja mi az a hely, fél, mi lesz velük, de Guido azzal, hogy egy játékká alakítja, ezt az amúgy tragikus helyzetet, megmenti a kisfiú lelkét a valóság borzalmától. A kis Giosué makacssága, leleményessége miatt túléli egyedüli gyerekként a tábort. Apja mindent feláldoz érte, hogy felvidítsa őt és Dorát.

    Azért kivételes ez a film, mert más megközelítése van, mint a megszokott háborús filmeknek. Megmutatja, hogy bármilyen tragikus és szörnyű a helyzet, a szeretet és a vidámság átlendít ezeken.

Képek forrása: https://port.hu

Írta: Emma

Ha felkeltette érdeklődésedet az ajánló, és szeretnéd megnézni a filmeket, akkor könyvtárainkban megtalálod: