Pontosan 150 éve, 1870. december 5-én hunyt el a francia és egyben a világirodalom egyik kiemelkedő alakja: Alexandre Dumas. Az idősebb, hiszen szintén íróvá vált fia ugyanezen a néven élt és alkotott, és többek között A kaméliás hölgy című művet köszönhetjük neki.
De most nem róla, hanem a kicsit több, mint két évszázada született apjáról kell megemlékeznünk, akinek nem csak könyveiben találhatók csavaros fordulatok, de élete sem volt éppen egyszerű és egyenes. Már nevében is találhatunk a megszokottól eltérő elemet, és itt nem arra gondolok, hogy, ha teljes nevén szeretnénk hivatkozni rá, Alexandre Dumas Davy de la Pailleterie-nek kellene szólítanunk, hanem hogy a Dumas nevet nem nagyapjától, hanem nagyanyjától "örökölte".
Nagyszülei - a francia márki és a fekete rabszolganő - az egykori francia kolónián, Saint Dominique szigetén találkoztak, itt is született meg fiúk, Thomas-Alexandre, aki mikor huszonnégy évesen belépett a francia hadseregbe, félvérsége miatt anyja (Marie-Césette-Dumas) nevét vette fel, nem akarván rontani az apai részről nemesi család megítélésén. Thomas-Alexandre hét évvel később már tábornok volt, többszörösen bizonyítva rátermettségét és tehetségét, a hírnévhez azonban vagyon nem társult. Mikor 1806-ban meghalt, nehéz anyagi helyzetbe került felesége és az akkor még csak négy éves fia.
Bár meg kellett küzdeniük a szegénységgel, a későbbi elhelyezkedésben sokat segített, hogy ha pénzt nem is örökölt, de nagyapjától nemesi vért és az ehhez járó kapcsolatokat, míg tábornok apjától hírnevet kapott. Húsz évesen Párizsba költözött, ahol egy darabig Lajos Fülöp orléans-i hercegnek dolgozhatott. Itt, a fővárosban ismerkedett össze Victor Hugoval és Alfred de Vigny-vel, író kortársaival, és egyes vélekedések szerint írói hármasukról mintázta egy leghíresebb műve címadó alakjait: Athost, Porthost és Aramist.
1830-ban részt vett a júliusi forradalomban, ami a Bourbon-dinasztia végét, és Lajos Fülöp királyságát hozta el. Ezt követően termékeny írói évek következtek, ami azonban rengeteg munkával is járt. Ennek megkönnyítése érdekében munkaközösségeket szervezett, társírókkal dolgozott, akik a Dumas-val való megbeszélés és az általa adott instrukciók alapján megírták a regény nyers szövegét, amit aztán ő fogalmazott, alakított azokká a történetekké, amiket ma is olvashatunk.
Nemesi származása és tábornok apja, valamint saját hírneve ellenére, mulatt apja és rabszolga nagyanyja révén örökölt vonások miatt még neki is meg kellett küzdenie a rasszizmussal, mégis ritkán adott teret ennek műveiben. Az 1843-ban írt kisregénye, a Georges középpontjában azonban a faj és a rasszizmus áll.
Louis-Napoléon Bonaparte megválasztásakor, 1851-ben, Dumas elhagyta Franciaországot, és előbb Belgiumba, majd Oroszországba ment, ahol az elit második nyelve a francia volt, és az író művei nagy népszerűségnek örvendtek. Két évet töltött itt bejárva az országot, miközben úti könyveket publikált. 1861-ben Olaszországba költözött, ahol részt vett az egységes Olaszországért vívott harcokban, és megalapította a L'Indépendent című lapot. Csak 1864-ben tért vissza Párizsba, ahol folytatta korábbi némileg könnyelmű és mondhatni szabados életét.
1870. december 5-én bekövetkezett halálakor szülőhelyén, Villers-Cotterêts-ben temették el, innen 2002-ben vitték el maradványait a párizsi Panthéonba, hogy születésének 200. évfordulója alkalmából ünnepélyes keretek között helyezzék végső nyugalomra.

Ha róla szeretnél többet megtudni, kölcsönözd ki könyvtárunkból André Maurois A három Dumas című könyvét:

 A ​romantika forrongó és egyben jövőbe mutató korszakának nagy írói-költői között érdekes és rangos helyet foglal el a két író-Dumas: az apa és a fiú. Az első a forradalomból kinövő bonyolult kor színes és lenyűgöző egyénisége, akinek maga az élete is valóságos regény: végigküzdi a romantika harcait, tucatszám ontja magából a regényeket, drámákat, útleírásokat, s – Balzactól eltérően – nemcsak az irodalomban éli ki mesés energiáit. Fia, az ifjabb Dumas, apjának nyűgöző hatása ellenére is kivívja helyét az irodalomban, és a század második felének nagysikerű írója lesz. A műből az olvasó elé tárul az egész XIX. század: a forradalom és a napóleoni császárság harcaitól, a legelső Dumas – a tábornok – dicsőséges és tragikus sorsától a század első felének forradalmain át a második császárságig, a kis Napóleon uralmáig. A személyi intrikákat, színházi kulisszatitkokat, írói kapcsolatokat felelevenítő gazdag levelezésanyag és Maurois stílusa, anyagismerete lebilincselő olvasmánnyá teszi ezt a művet, mely a szerző romantikus életrajzainak sorába tartozik. (F)

Ha pedig az író élete helyett, inkább életművével ismerkednél, íme egy kis ízelítő: