Odesszáról, a fénykorában pezsgő szellemi életéről ismert, kozmopolitaságára büszke városról szól Kovács M. Dávid cikke, melyből kiderül, hogy milyen sok alkotó kötődött ehhez a kulturális központhoz. Itt adták ki az első ukrán nyelvű könyvet, Trockij itt tanult, Mengyelejev tanított a városban, Gogol itt írta a Holt lelkeket, az operaházában pedig Liszt Ferenc vagy Csajkovszkij is felléptek.
Ha igazán rá akarunk érezni a száz évvel ezelőtti hangulatra, érdemes elolvasnunk a város egyik leghíresebb szülöttének számító Iszaak Babel írásait. De a fiatal Makszim Gorkij sem tudta elkerülni Odesszát, aki rakodómunkásként dolgozott itt, és valószínűleg senki sem írta még le annyira tökéletesen a városi kikötő zajtengerét, mint ő a Cselkasban.
A szovjet irodalom talán legolvasottabb ifjúsági regénye, a Távolban egy fehér vitorla írója, Valentyin Katajev szintén odesszai volt. De innen származott például a Tizenkét szék szerzőpárosa, Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov is.
Puskin is eltöltött egy évet Odesszában, és a várost megörökítette az Anyeginben.
A város legismertebb látványossága s Szergej Eisenstein 1925-ben bemutatott klasszikusa, a Patyomkin páncélos után elnevezett lépcsősor, a világ egyik leghíresebb filmes helyszíne.
A fenti szerzők Odesszában töltött időszakáról, a műveikről, a város történelméről, nevezetességeiről még nagyon sok érdekességgel, információval szolgál a cikk, amelynek kattintásvadász címe miatt nem biztos, hogy eljut azokhoz, akik érdeklődnek e kulturális értékek iránt.
